3.éjszaka [1.rész]

Ő különb nála

Az éjszaka folyamán keveset aludtam, féltem a mától. Bele se mertem gondolni, hogy milyen elmebeteg fog jönni Kim úrhoz. Nem is értettem, hogy nekem miért kell találkoznom vele.

A nap még sehol sem volt, de valaki már rég a szobámba ügyködött, ami eléggé zavart. Forgolódtam az ágyban, próbáltam olyan pozíciót találni, hogy vissza tudjak aludni, de túl hangos volt az illető. Kómás arccal felültem, majd megtöröltem szemem, és akkor realizálódott bennem, hogy egy teljesen idegen nő a „ruháim” között turkál.

- Jaj, felébresztettelek? – kérdezte kicsit meglepődve. Igazából nem volt baj, úgysem tudtam volna tovább pihenni.

- Már fönt voltam, ne aggódjon! – hagytam el ágyamat, majd mellé álltam – De megkérdezhetem, hogy mit keres?

- Kérlek ne beszélj ilyen formálisan, egyidősek vagyunk. Egyébként Oppa mondta, hogy itt biztosan találok magamnak szép ruhát, az enyém út közben elszakadt – mosolyodott el, majd tovább folytatta tevékenységét. Döbbenten figyeltem, hogy mit csinál. „Oppa”?

- Megismételnéd, hogy ki engedte meg?

- Oppa. Kim Jong In. Miért? – rám sem nézett, ami számomra nagy pofátlanság volt, de nem tudtam erre figyelni. Oppának szólította Kim urat…

- Semmi… Akkor tudok segíteni? – Mi ütött belém? Miért kérdeztem ilyet?

- Köszi, de már végeztem. Egyébként – állt fel hirtelen, majd mélyen a szemembe nézett – élvezd ki, hogy Jong Innal vagy! Te vagy az első, aki ilyen sokáig itt maradt. Szóval, kivételes lehetsz a számára. Ne bánts meg, mert akkor megtalállak, és nem hinném, hogy az az napot megérnéd – a végén elmosolyodott, majd intett egyet, és elhagyta a szobát. Miután becsukódott az ajtó a lábaim nem bírák tovább, összeestem. Most megfenyegetett? Egyáltalán ki volt ő? Milyen kapcsolatban áll Kim úrral? Az ablak felé néztem, már felbukkant a nap. Nekem is készülődni kellett volna, de sokkoltak a történtek. Volt egy olyan érzésem, hogy találkozok még vele, szóval lesz esélyem kideríteni mindent.

Ahogy Kim úr megmondta, egy szolga a segítségemre volt az előkészületekben. Sosem vettem fel még szép ruhát, kicsit féltem is tőle, de tetszett a látvány. Megköszöntem a munkáját, majd a reggeli hölgy keresésére indultam. Ha elmondana néhány dolgot, akkor talán átláthatnám az elnök úr cselekedeteit, és könnyebbek lehetnének a mindennapjaim. Több ajtó mellett is elmentem, de azonnal megtorpantam mikor lépteket hallottam meg a hátam mögül. Ijedten kerestem a hangforrást, de nem láttam senkit, így feladtam.

- Elnézését kérem, hogy megijesztettem, nem állt szándékomban – hajolt meg előttem egy elegánsan öltözött férfi.

- Nem történt semmi – viszonoztam a gesztusát.

- Hogy, hogy ilyen korán fenn van?

- Az elnök úr mondta, hogy ma vendégek jönnek.

- Attól tartok, hogy elkésett kisasszony. Már megérkeztek – kis görbület jelent meg száján, amire elpirultam. Fogalmam sem volt, hogy mi váltotta ki belőlem az izgalmat, de a puszta kisugárzása megbabonázott.

- Oh, talán ön lenne az egyik?

- Igen. Kim Jong Dae – nyújtotta felém kezét, amit elfogadtam, majd kézfejen csókolt. Érintésére egy hőhullám járta át testem.

- Kim Min Jee… - mondtam el én is nevemet kicsit félénken. Látta rajtam zavaromat, ami halk kacagást váltott ki belőle. Ennyire feltűnő?

- Szerintem nem zavarná Jong Int, ha elrabolnám egy kicsit a barátnőjét, ugye? – mit mondott? Barátnő?

- Nem, tévedésben van. Nem vagyok együtt az úrral… Vagyis, nem tudom, hogy milyen kapcsolat van köztünk – a végére teljesen elbizonytalanodtam. Tényleg nem tudtam, hogy mi van köztem és Kim úr között, de nem is akartam semmit. Azok után amit tett velem…

- Akkor meg főleg nem haragudna meg rám. Mit szól? – igaza volt, nem haragudna rám, nem tennék semmit rosszat. Beleegyezően bólintottam, majd átkarolt, és a kertbe vezetett. Keze perzselte bőrömet ruhán keresztül is, így kicsit kényelmetlenül éreztem magam, de nem akartam eltávolodni tőle. Ilyet nem éreztem az elnök úrnál…

- És Min Jee, ha szabad kérdeznem, hogyan került ide? – mondata hallatán megtorpantam, amire kérdőn nézett rám. Hát igen, hogyan is keveredtem erre a helyre…

- Talán rossz helyre tapintottam? Mert nem szeretném-

- Nem. Elmondom – vágtam szavába, talán ő meg fog érteni – Nemrég még bátyámmal, Min Kivel éltem egy összeomlás szélén álló házban, de mondhatni boldog voltam. Ám, egy nap az elnök úr emberei eljöttek hozzánk, és követelték, hogy az összes élelmünket oda adjuk nekik. Min Ki ellenszegült, és kisebb csavarokkal fűszerezve ide kerültünk, csak ő börtönbe, én pedig ide…

- Tudtam, hogy Jong In erőszakos, de azt hittem, hogy csak az ágyban. Veled ugye még nem csinált semmit? – nézett rám félve, mintha aggódott volna értem.

- Történ néhány baleset, de semmi komoly… - néztem kezemre, ahol még mindig látszott a villa helye.

- Te jó isten! Nem komoly? Ezt a sebet minél hamarabb el kell látni! – kapott ijedten kezemhez, majd a ház felé húzott.

Egy hófehér szobába vezetett be, és leültetett egy székre. Egy szekrényben kezdett el keresni valamit, majd mikor végzett felém fordult.

- Jong Innak nem jutott eszébe kezelni a sebedet? – kezdte el kitisztítani a sérülést, ami csípett, de elviseltem.

- Nem… Csak egy tiszta textilt adott nekem, amit a konyhában talált.

- Ez az ember… Hát ilyenre kell visszajönnöm? – mérgelődött magában. Nagyon jól esett, hogy törődött velem, mellette biztonságban éreztem magam. A tegnapi feltételezésem elhamarkodott volt, nem egy újabb állattal találkoztam, hanem egy jószívű emberrel.

- Készen is van, így hamarabb meggyógyul. Amíg itt vagyok, addig nem kell aggódnod, hogy ilyesmi újra előfordul, rendben? – fogtam meg kezemet, majd bíztatóan elmosolyodott.

- K-köszönöm… - pirulva hajtottam le fejemet, de államnál fogva kényszerített, hogy újra a szemébe nézzek.

- Kérlek nézz a szemembe. Talán tudok segíteni, ám van egy feltételem.

- Mi? – kérdeztem lelkesen, bár nem értettem, hogy miért bízok meg ennyire benne.

- Viszonozd ezt! – gyorsan történt minden. Egyik pillanatban még távol volt tőlem, másik pillanatban, viszont már az ajkaimat ízlelgette. Megdöbbentett cselekedete, nem tudtam, hogy mit kéne tennem, de annyira lassan és gyengéden közeledett, hogy viszonoztam. Belemosolygott csókunkba, majd felbátorodott, és nyelvével engedélyt kért a bemerészkedésre. Az eddigi bátorságom azonnal elszállt, és józan eszemre hallgatva ellöktem magamtól. Lihegve próbáltam normalizálni a légzésemet, de még mindig nagyon izgatott voltam. Ki vagy te, Kim Jong Dae?

- Sajnálom… túl gyors volt… - pillantott rám bűnbánóan, ami meghatott, így csak megráztam a fejem, hogy nincs semmi baj.

- Nem… Nem történt semmi – halvány mosoly jelent meg arcomon, éreztem, hogy testemben szétárad a boldogság. Furcsálltam az egészet, hiszen ma láttam először őt, de azonnal a szívembe lopta magát.

- Az ígéretemhez híven fogok eljárni – teljesen komoly arckifejezése miatt hittem neki. Egy nap alatt jobban megkedveltem, mint Lee urat. Lassan felállt, kezét nyújtva felsegített, majd az ajtó felé vettük az irányt, ám ekkor kinyitódott, és Kim úr lépett át rajta. Mikor meglátta Jong Daet kérdőn felém sandított, amire én csak megvontam a vállam.

- Hát itt vagy, azt hittem elmentél!

- Ugyan, még csak most jöttem. Egyébként is, nem hagynám itt Geum Heet.

- Ne is! Én nem fogok rá vigyázni! – nevette el magát az elnök úr, amin meglepődtem. Sosem láttam még így nevetni.

- Min Jee… - nézett a bekötözött kezemre – Mit csináltatok ti?

- Csak kezeltem a sérülését, amit TE okoztál! – emelte ki a „te” szót Jong Dae, amire Kim úr csak elképedt.

- Tudod jól, hogy ok nélkül nem csinálok semmit, és egyébként is, az ő ügyetlensége miatt történt azt egész!

- Tudom Jong In, de akkor is, elfertőződhetett volna.

- Hagyjuk most ezt, inkább mond, hogy miért jöttetek! – kezdett feszülté válni a légkör kettőjük között. Próbáltam menekülő utat találni, amikor megláttam Zhang urat, így megindultam felé. Mellé szegődtem, talán túlságosan is.

- Valami probléma van?

- Semmi, csak… hagyom Kim urat beszélgetni a vendéggel.

- Tudtommal vele kéne lenned.

- Jobbnak láttam elmenni onnan…

- Már megint összetűzésbe kerültek? – fogta meg fejét. Megint?

- Nem, de ahogy mondtam, jobbnak láttam, ha magukra hagyom őket.

- Jó, de akkor menj vissza a szobádba, vagy keresd meg Jae Hwant, valahol neki is itt kell lennie.

- Rendben! – hajoltam meg előtte, majd Lee úr keresésére indultam, de ekkor valaki megfogta kezemet, majd magához húzott.

- Miket nem mondasz a vendégnek, rossz színben tüntettél fel – nagyon meglepődtem, amikor rájöttem, hogy az elnök ölelt át. Most gyengéd volt, de még így is rosszul éreztem magam közelében.

- Nem hazudtam neki.

- Ash! De nekem viszont igen. Miért?

- Mi?

- Azt kérdeztem miért hazudsz nekem? – tolt el magától, majd közel hajolt hozzám. Éreztem minden egyes levegővételét az arcomon.

- Miért hazudnék önnek?

- Na ez is! – hirtelen távolodott el tőlem – Mi ez a magázódás?

- Nem hinném, hogy olyan kapcsolatban lennék önnel, hogy a nevén szólítsam.

- Pedig megengedtem. Istenem, miért nem tudsz szófogadó lenni?

- Mert mindenre kényszerítesz! Ki élvezné ezt az életet? Két napja még normális életet éltem, most meg... – nem hagyta, hogy befejezzem mondatom, inkább az ajkaimra hajolt. Lefagytam. Nem számítottam rá, hogy ilyet tesz. Próbáltam ellenkezni, de szorosan tartott, így nem tudtam menekülni. Mikor látta, hogy nem viszonzom a csókját elvált tőlem, és szomorú arckifejezéssel nézett rám.

- Jong Daenek miért engedted meg? Nekem miért nem? – kérdezte idegesen. Nem válaszoltam, nem tudtam - Kérdeztem valamit! – ugyan úgy csöndben maradtam, majd végül feladta - Menj vissza a szobádba, egy ideig nem szeretnélek látni… - lehajtott fejjel fordított nekem hátat, majd lassan elindult.

Kis bűntudat keletkezett bennem. De miért? Hiszen annyi rosszat tett velem, akkor miért? Jong Dae mit jelent nekem? Miért érzem azt, hogy egyre rosszabbak lesznek a dolgok? De Jong Dae megígérte, hogy segít rajtam. Igen, ő az én reményem. Ki fogok jutni innen!