3.éjszaka [2.rész]

Ellenség

Újra a szobámban. Azt hiszem, ez a börtön a számomra. Bár jobb is, hogy itt vagyok. Inkább egyedül voltam, mint Kim úrral. A bűntudat belülről mardosott, így nem tudtam volna a szemébe nézni. Jong Dae azt ígérte, hogy megment, de nem lehettem semmiben biztos, és még a titokzatos nővel kapcsolatban is voltak kérdéseim. Azóta nem találkoztam vele… Talán, ha megkeresném…

Kíváncsiságom felülkerekedett rajtam, így a reggeli vendégem keresésére indultam. Először a kertbe mentem, mivel azt a helyet ismertem a legjobban. Végig jártam az egészet, de nem lehetett siker élményem. Sehol nem volt senki, amit furcsálltam. Mindig voltak itt őrök, de most nem láttam egyet sem. Már éppen feladtam volna, mikor egy fűzfa mögül Zhang úr lépett elő. Meglepődve néztünk egymásra, majd a hosszú csendet ő szakította meg.

- Már megint egyedül vagy?

- Magamra hagytak, és meguntam a tétlenséget – válaszoltam egyszerűen. Mondatom hallatán egy kósza mosoly jelent meg az arcán.

- Unatkozol, mi? – pillantott a fűzfára – Mutathatok valamit…

- Oh, mit? – lelkesültem fel, ami halk kacagást váltott ki belőle. Kezét nyújtotta felém, amit készségesen elfogadtam, majd a fán túlra vezetett. Az elém táruló látvány csodálatos volt. Egy elrejtett kis tisztás volt itt. Mindenhol szebbnél – szebb virágokat láttam, és a hely közepén egy tiszta vizű tó volt.

- Látom tetszik.

- Igen, gyönyörű! Csak ön tud róla?

- Igen. Amikor nincs semmi dolgom mindig ide jövök. Nagyon megnyugtató – örültem neki, hogy megmutattam nekem… csak nekem – Egyébként, történt valami reggel? Jong In eléggé feszültnek tűnt.

- Ahogy mondtam, nem történt semmi – hazudtam folyékonyan. Mégsem mondhattam el neki, hogy volt valami köztem és Jong Dae között.

- Tudod, az évek során megtanultam felismerni, hogy ki hazudik nekem, és te pont ezt teszed – nézett rám gyanakvóan, majd mikor látta, hogy nem válaszolok, közelebb hajolt hozzám – Most mondanám, hogy kötelességed elmondani mindent, de jó ember vagyok, így –

- Megcsókolt Jong Dae… - suttogtam magam elé, talán nem kellett volna elmondanom neki. Valamelyest szégyelltem a történteket, de még mindig melegséggel töltött el a puszta gondolata.

- Hogy mit tett? – emelte fel hangját, amitől teljesen ijesztővé vált.

- Jól hallotta, kérem, hadd ne ismételjem meg! – fordultam el tőle, majd ujjaimat elkezdtem tördelni.

- Tényleg csöndben kellett volna maradnod…

- Ön mondta, hogy köteles vagyok elmondani önnek!

- Tudtad nagyon jól, hogy nem lett volna semmi, ha nem úgy cselekedtél volna. Úr isten! – kapta fejéhez kezét, és elkezdett gondolkodni.

- Nem történt semmi komoly… - próbáltam lenyugtatni, de már fölösleges volt bármit is mondanom neki.

- Nem? Ha ezt Jongin megtudja annak kö –

- Nem is tudom, hogy miért nem tartottam a számat… - nem voltam kíváncsi a további kiosztásaira, ezért elindultam „kifelé”. Nem jött utánam, ennek örültem is. Ámde mikor kiléptem a fűzfa mögül, szembetaláltam magam Jong Daeval és Kim úrral. Egy ideig csak figyeltük egymást, de nem sokáig bírtam, így a szobám felé vettem az irányt. Határozott léptekkel haladtam, de valaki visszarántott.

- Legalább annyival megtisztelhettél volna minket, hogy meghajolsz! – szólt rám erélyesen Kim úr.

- Hol van Jae Hwan? – kérdeztem mit sem törődve vele, minél hamarabb szabadulni szerettem volna.

- Hogy jön most ő ide? Egyáltalán honnan tudjam? – tört ki magából, látszott rajta a düh össze jele.

- Az ön embere… - motyogtam magam elé sértődötten. Elegem volt, hogy állandóan ilyen hangnemben beszélt velem.

- Te kis… - ütésre emelte kezét, de ekkor Jong Dae megállította.

- Nem hinném, hogy erre szükség lenne. Egy hölggyel nem így kell bánni!

- Kérlek, ne te mond meg nekem, hogy mit tegyek! – mérgelődve adta meg magát. Míg egy ideig bámult engem, majd Jong Dae intett neki, hogy jobb, ha elmegy és lenyugszik.

- Istenem, ez az ember! Esküszöm, ilyennek még nem láttam! – fordult felém aggódva, majd hirtelen átölelt, ami nagyon meglepett – Nem sokáig kell szenvedned, ígérem!

- Köszönöm, de miért csinálja ezt? – mélyre fúrtam magam a mellkasában, biztonságot árasztott.

- Hogy miért? Talán azért, mert kedvellek! – nagyot dobbant szívem, próbáltam értelmezni amit mondott. Eltolt magától, és bíztatóan rám mosolygott – Gyere, nemsokára vacsora lesz, azon kérlek te is jelenj meg! – tétovázás nélkül bólintottam, ő pedig kézen fogva vissza vezetett a szobámba.

Talán még sosem voltam olyan boldog, mint akkor. Jong Dae egy nap alatt megváltoztatta erről a helyről a véleményem. Teljesen kiment a fejemből Min Ki, de valahogy nem fájt annyira a szívem, mint első nap. Biztos voltam benne, hogy testvéremet is megmenti.

Nyugodtan feküdtem az ágyamon, mikor az ajtó lassan kinyitódott. Zhang úr enyhén bűnbánó arckifejezéssel lépett elém.

- Történt valami? – rá sem nézve tettem fel kérdésem.

- Tudod te jól, hogy miért vagyok itt! – akadt ki, amiért ilyen illetlen voltam vele. Nagyot sóhajtottam, majd felálltam, és a szemébe néztem.

- Persze, hogy tudom, de nem értem, hogy mi rosszat tettem.

- Nem mondtam, hogy rossz, de gondolhattál a következményekre! Jong In nem fog örülni ennek.

- Ezt már mondta, de nem tett eddig még semmit sem – vontam meg vállam, talán kicsit elszállt velem a ló.

- Tényleg nem érted? Nagy szerencséd van, hogy eddig bírta türtőztetni magát, de elérte tűréshatárát. Jong Dae a barátja, de nem fogja ezt elnézni.

- Jól van, köszönöm, hogy aggódik értem, de teljesen fölöslegesen – válaszoltam félvállról, kezdtem egy jobban ideges lenni.

- Fölöslegesen? Nem tudom, hogy kinek a testvére van börtönben, te tudod? – kezdett el ordibálni, ami valamelyest felébresztett álomvilágomból.

- Ne hozza fel ezt a témát! Jong Dae megígérte, hogy segít! – hirtelen jött dühöm által szóltam el magam, de hamar rájöttem, hogy nem kellet volna. Szám elé kaptam kezem, de már késő volt.

- Ígéret… elszáll, mint a madár! Miért vagy ilyen naiv? Szerinted Jong In hagyni fogja? Biztos nem! Jobb életed lenne északon, mint itt? Nem! Ébredj már fel! – egy jól irányzott ütést mért arcomra, amire oda kaptam a kezem. Égett, fájt. Nem bírtam tovább, könnyeimnek utat engedtem – Istenem… Menj a konyhába, kérj jeget rá! Vacsorára próbált meg eltűntetni a pirosságot! – sírva bólintottam, amire megköszörülte a torkát, és elhagyta a helyiséget. Nem hittem volna, hogy Zhang úr is tud ilyen lenni, de megtanulhattam volna, hogy semmi sem az, aminek látszik.

Az idő lassabban telt, mint amire számítottam. Minél hamarabb el szerettem volna hagyni ez a helyet, reméltem, hogy Jong Dae kijutat innen. Szépen kiöltöztem, bár fogalmam sem volt, hogy miért. Talán valakinek meg akartam felelni… de biztos nem annak, akié ez a telek.

- Szép estét! Az elnök úr szólt, hogy jöjjön, kész a vacsora – nyitódott ki hirtelen az ajtó.

- Azonnal megyek! – indultam meg a szolga után, aki kicsit sietősebben előttem haladt. Nem szerettem volna megjelenni, de mivel Jong Dae megkért rá, így kénytelen voltam. Mielőtt benyitottam volna az étkezőbe, megálltam. Bármi is történjék megőrzöm a hideg vérem. Tétovázva fogtam meg a kilincset, majd lassan lenyomtam. Mikor beléptem, minden szem rám szegeződött. Nem gondoltam volna, hogy annyian ott lesznek. Rengeteg ismeretlen… Keresni kezdtem Jong Daet, de mellette nem volt üres hely. Jobb oldalán egy férfi ült, bal oldalán pedig a reggeli nő. Tovább haladtam, és akkor Jong In felállt, majd intett nekem, hogy menjek oda. Próbáltam szép arcot vágni, hogy senki se lássa rajtam az undor jeleit.

- Gondolom Jond Dae mellé szerettél volna ülni, igaz? – észrevétlenül biccentettem, majd helyet foglaltam – Sajnálom, de kicsit furcsán nézett volna ki, ha nem mellém lettél volna.

- Tudom. Elmondaná, hogy mi fog történni? – jobb ha előre megtudok mindent, akkor legalább felkészíthetem magam az esetleges kellemetlenségekre.

- Megnyugtatlak, nem kell semmit sem tenned. Ha kérdeznek te szépen válaszolsz, ennyi – zárta le ennyivel. Nem tudtam meg semmit… Gondolhattam volna, hogy nem mond el semmit.

- Na, észhez tértél? – jött másik oldalamról egy gúnyos kérdés. Remek, még őt is el kell viselnem.

- Hát hogyne! A pofon teljes mértékben megtisztította az elmémet – mosolyogtam rá, mintha nem is haragudnék a történtek miatt.

- Halkabban! Erről itt ne beszélj!

- Értettem! Ha lehet, ne nagyon beszéljünk egymással az esetleges félreértések érdekében – láttam, hogy nem tetszett neki, amit mondtam, de rábólintott. Ha mindenki kemény, akkor én is! Nem hagyhattam magam, Jae Hwan is ezt mondta. Talán csak ő fog hiányozni.

- Köszönöm mindenkinek, hogy eljöttek! Szerencsére nincs különösebb ok, hogy összehívtam önöket, ezért élvezzük ki a békés napokat! A köszöntőt azzal zárnám, hogy bemutatnám új páromat, Kim Min Jeet – nyújtotta felém kezét, amit kénytelen voltam elfogadni. Meghajoltam az ittlévők előtt, majd mindketten leültünk.

- Mi az, hogy a párod vagyok? – súgtam oda neki. Pár?

- Jól hallottad – nem mondott többet. Vagy nem akart, vagy nem tudott, de engem akkor is kiakasztott.

- Tényleg úgy gondolja, vagy csak mondania kellett valamit? – kérdeztem tőle kis szünet után. Akkor is megtudom az igazat!

- Én még sosem hazudtam senkinek… - vonta meg vállát, majd egy férfivel elkezdett beszélni. Megállt az ütő bennem… Komolyan gondolta. Szívem gyorsabban kezdett verni, de nem annyira, hogy nagy jelentőséget szenteljek neki. A levegő kicsit forróbb lett, de még mindig nem foglalkoztam vele, nem akartam. Inkább Jong Daet kerestem szemeimmel. Meg is találtam, akkor vettem észre, hogy ő is engem néz. Halványan elmosolyodott, amire elpirultam. Kim úr ezt észrevette, így rámarkolt combomra, ami miatt kicsit megugrottam.

- Na de Jong In, az asszonyt nem kell így megijeszteni! – nevette el magát az egyik férfi. Én asszony? Minek néz ez engem?

- Itt valami félreér… – nem tudtam befejezni mondatom, mert még jobban rászorított lábamra, ami már kezdett fájni.

- Nem szeretném, ha elszólnád magad. Egyikünknek sem lenne jó – hajolt közel hozzám, majd ráharapott a fülemre. Kirázott a hideg ettől, de kellemes melegség járta át testem. Mi van velem? Össze kell szednem magam! Elhessegettem a szörnyű gondolatokat, majd rosszullétre panaszkodva elhagytam az ebédlőt. Kim úr rossz szemmel nézte távozásom, de muszáj volt elhagynom azt a légkört. Kevés levegő jutott a tüdőmbe, ezért szaporán vettem a levegőt, túl sok volt ez nekem.

- Valami baj van? – jött a hátam mögül egy kérdés. Gyorsan hátra fordultam, és szerencsémre Jong Dae állt előttem.

- Túl sűrű volt a levegő… - fújtam ki a levegőt.

- Jong In és közted forrt a levegő, így megértem.

- Igen… vagyis nem, nem az volt, aminek látszott – hárítottam, hogy ne értsen félre semmit.

- Gondoltam. De ne tagadd, egy kicsit tetszett – mosolyodott el keserűen.

- Nem történt semmi… Ne gondoljon rosszra!

- Nem is gondoltam semmire – jött közelebb hozzám, majd átölelt. Semmi. Nem éreztem semmit. Miért? Miért van ez? Pedig nemrég még…

- Látom ahhoz nem vagy rosszul, hogy Jong Daeval ölelkezz. Mi lesz ha valaki meglátja? – dőlt neki a falnak Kim úr. Vajon mióta van itt?

- Mi lenne? – kérdezett vissza Jong Dae erélyesen.

- Kim Jong Dae – indult meg felénk – eddig barátomnak tartottalak, de ha így folytatod végül az ellenségem leszel.

- Ha most elmondom, hogy mire készülök, akkor biztos az leszek.

- Miről beszélsz te?

- Magammal akarom vinni Min Jeet – vártuk a reakcióját Kim úrnak, de csak meredt előre, mintha gondolkodott volna.

- Igazad volt, tényleg ellenségek lettünk.

-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Sziasztok~!

Ez az első alkalom, hogy ilyet csinálok, de mivel a facebookom nem állja meg a helyét, így jobbnak láttam itt közölni veletek kérésem :)

Úgy gondoltam, hogy mostantól - csak hogy kapcsolatot létesítsek azokkal akik elolvasták - pár kérdést teszek fel nektek ^^ 

Szóval, kezdeném azzal, hogy : Mit gondoltok Zhan Yixingről? Megmutatta igazi énjét, vagy csak próbál hatni Min Jeere? Meglepődtetek tettén? 

Második kérdésem : Mit gondoltok Kim Jong Inról? Túl erőszakos? A pletyka, amit hallani lehet róla, tényleg igazak? 

Harmadik kérdésem : Mit gondoltok Kim Jong Daeről? Tényleg egy jó ember, vagy van hátsó szándéka? 

Negyedik kérdés : Mit gondoltok Kim Min Jeeről? Álomvilágban él? Naiv egy lány? 

Ötödik kérdésem (és egyben utolsó) : Észrevettétek - e, hogy Jae Hwan eltűnt? Vajon mi történt vele?

Remélem így megkönnyítettem a vélemény írást, és azt is remélem, hogy megdobtok pár kommentel, sokat jelentene :)